A kapacitástervezés a szeizmikus ellenőrzés része, és biztosítja, hogy a kapcsolat elegendő alakváltozási kapacitással rendelkezzen.
A kapacitástervezés célja annak megerősítése, hogy az épület kontrollált duktilis viselkedést mutat, hogy elkerülje az összeomlást egy tervezési szintű földrengés esetén. A képlékeny csukló várhatóan a disszipáló elemben jelenik meg, és a kapcsolat összes nem disszipáló elemének biztonságosan kell tudnia átvinni a disszipáló elem folyásából eredő erőket. A disszipáló elem általában egy gerenda a nyomatékálló keretben, de lehet például egy homloklemez is. A biztonsági tényezőt nem alkalmazzák a disszipáló elemekre. Két tényezőt rendelnek a disszipáló elem folyáshatárához:
- Ry – a valószínű és a minimális folyáshatár aránya – AISC 341-16 – A3.1 táblázat; anyagokban szerkeszthető
- – alakváltozási keményedési tényező
A disszipáló elem végső szilárdsága az Rt tényezővel növekszik – a valószínű és a minimális húzószilárdság aránya – AISC 341-16 – A3.1 táblázat; anyagokban szerkeszthető
Az anyagdiagram a következő ábra szerint módosul:
A disszipáló elem megnövelt szilárdsága lehetővé teszi olyan terhelések bevitelét, amelyek hatására a képlékeny csukló a disszipáló elemben jelenik meg. Nyomatékálló keret és gerenda mint disszipáló elem esetén a gerendát My = CprRyFyZpl,y nyomatékkal és a megfelelő nyíróerővel kell terhelni: Vz = –2 My / Lh, ahol:
- Fy – jellemző folyáshatár
- Zpl,y – képlékeny keresztmetszeti modulus
- Lh – a gerenda képlékeny csuklói közötti távolság
Aszimmetrikus kapcsolat esetén a gerendát mind pozitív, mind negatív hajlítónyomatékkal és a megfelelő nyíróerőkkel kell terhelni.
A disszipáló elemek lemezei ki vannak zárva az ellenőrzésből.
