A kapacitástervezés a szeizmikus ellenőrzés része, és biztosítja, hogy a kapcsolat elegendő alakváltozási kapacitással rendelkezzen.
A kapacitástervezés célja annak megerősítése, hogy az épület kontrollált duktilis viselkedést mutat, hogy elkerülje az összeomlást egy tervezési szintű földrengés esetén. A képlékeny csukló várhatóan a disszipáló elemben jelenik meg, és a kapcsolat összes nem disszipáló elemének biztonságosan kell tudnia átvinni az erőket a disszipáló elem folyása miatt. A disszipáló elem általában egy gerenda a nyomatékálló keretben, de lehet például egy homloklemez is. A disszipáló elemekre nem alkalmazzák az ellenállási tényezőt. Két tényezőt rendelnek a disszipáló elemhez:
- Ry = 1,1 – túlszilárdság tényező – S16-14, Cl. 27.1.7; anyagokban szerkeszthető
- Cpr = 1,1 – alakkeményedési tényező – S16-14, Cl. 27.2.2; ajánlott alkalmazni a gerendára mint disszipáló elemre nyomatékálló keretben
Az anyagdiagram a következő ábra szerint módosul:
A disszipáló elem megnövelt szilárdsága lehetővé teszi olyan terhelések bevitelét, amelyek a képlékeny csukló megjelenését okozzák a disszipáló elemben. Nyomatékálló keret és gerenda mint disszipáló elem esetén a gerendát My = CprRyFyWpl,y és a megfelelő nyíróerővel Vz = –2 My,Ed / Lh kell terhelni, ahol:
- Fy – folyáshatár
- Wpl,y – képlékeny keresztmetszeti modulus
- Lh – a gerendán lévő képlékeny csuklók közötti távolság
Aszimmetrikus kapcsolat esetén a gerendát mind pozitív, mind negatív hajlítónyomatékkal és a megfelelő nyíróerőkkel kell terhelni.
A disszipáló elemek lemezei ki vannak zárva az ellenőrzésből.
