A kapacitástervezés ugyanazt az eljárást alkalmazza, mint az EC esetében, mivel az orosz szabványokban hiányoznak a vonatkozó előírások.
A kapacitástervezés célja annak megerősítése, hogy egy épület kontrollált képlékeny viselkedést mutat, hogy elkerüljük az összeomlást egy tervezési szintű földrengés esetén. A képlékeny csukló várhatóan a disszipáló elemben jelenik meg, és a csomópont összes nem disszipáló elemének biztonságosan kell átvinnie a disszipáló elem folyásából eredő erőket. A disszipáló elem általában egy gerenda a nyomatékálló keretben, de lehet például egy homloklemez is. A szolgáltatási tényezőt nem alkalmazzák a disszipáló elemekre. Két tényezőt rendelnek a disszipáló elemhez:
- γov – túlszilárdság tényező – EN 1998-1, Cl. 6.2; az ajánlott érték γov = 1,25; anyagokban szerkeszthető
- γsh – deformációs keményedési tényező; az ajánlott értékek γsh = 1,2 nyomatékálló keret gerendájára, γsh = 1,0 egyéb esetekben; műveletben szerkeszthető
Az anyagdiagram a következő ábra szerint módosul:
A disszipáló elem megnövelt szilárdsága lehetővé teszi olyan terhelések bevitelét, amelyek hatására a képlékeny csukló a disszipáló elemben jelenik meg. Nyomatékálló keret és gerenda mint disszipáló elem esetén a gerendát My,Ed = γovγshfyWpl,y értékkel és a megfelelő nyíróerővel kell terhelni: Vz,Ed = –2 My,Ed / Lh, ahol:
- fy – jellemző folyáshatár
- Wpl,y – képlékeny keresztmetszeti modulus
- Lh – a gerenda képlékeny csuklói közötti távolság
Aszimmetrikus csomópont esetén a gerendát mind pozitív, mind negatív hajlítónyomatékkal és a megfelelő nyíróerőkkel kell terhelni.
A disszipáló elemek lemezei ki vannak zárva az ellenőrzésből.
