A kapacitástervezés a csomópont ellenőrzés része a szeizmikus tervezésben. Amikor egy szerkezet duktilitására támaszkodunk, a kapacitástervezést el kell végezni.
A kapacitástervezés célja annak megerősítése, hogy egy épület ellenőrzött duktilis viselkedést mutat, elkerülve az összeomlást egy tervezési szintű földrengés esetén.
Egy disszipáló elemet megnövelt szilárdsággal és módosított anyagdiagrammal választanak ki. A túlszilárdság tényező az Anyagokban van meghatározva, a deformációs keményedési tényező pedig a disszipáló elem műveletnél. Megjegyzendő, hogy a nomenklatúra eltér a szabványok között. A disszipáló elem ki van zárva a lemezek alakváltozás-ellenőrzéséből.
Módosított anyagdiagram a disszipáló elemhez
Az IDEA StatiCa Connection ellenőrzi a kapcsolatot az alkalmazott méretezési terhelésre, amelynek képlékeny csuklót kell létrehoznia a kiválasztott disszipáló elemben, általában a gerendában. A disszipáló elemben lévő képlékeny alakváltozásnak körülbelül 5% körül kell lennie. Ez megerősítésként szolgálhat arra, hogy a terhelések nagysága és helyzete megfelelően lett meghatározva.
A disszipáló elem – a gerenda – tervezett helyén kialakult képlékeny csukló
A folytonos szerkezeti elem támaszkodási pontjai automatikusan úgy vannak meghatározva, hogy az egyik végén alátámasztott, a másik végén pedig befogott nyomatékkal. Ily módon a folytonos oszlop terhelhető normálerővel és nyíróerőkkel, és az egyik oldal oldalirányban is elmozdulhat, így az oszlopgerinc nyírási tönkremenetele feltárható.
Megjegyzendő, hogy a részletképzés nagyon fontos a szeizmikusan ellenálló csomópontok esetén, de az IDEA StatiCa nem ellenőrzi.
