A tehereseteket a hozzárendelt Teher típusától függően 3 lépésben alkalmazzák. Az alábbi grafikonon az SLS-hez használt feszültség-alakváltozás diagram látható. A lépések és a rugalmassági modulus változásai megjelenítésre kerülnek.
- Előfeszítési terheléstípus
- Állandó terheléstípus
- Változó terheléstípus
A példa, egy nyílású utófeszített gerenda, az Önsúly Állandó terheléstípusként vagy Előfeszítési terheléstípusként való beállítása közötti különbség bemutatására készült.
A rövid távú veszteségek felhasználó által meghatározottként vannak beállítva. A rövid távú veszteségek utáni érték 1225 MPa. Az SLS hosszú távú veszteségei 0%-ra vannak beállítva.
Az önsúly Állandó terheléstípusként van beállítva
A számítás első lépésében (az első lépésben) az előfeszítési terheléstípus (P100%) kerül alkalmazásra. Mivel az önsúlyt állandó típusként állítottuk be, csak az előfeszítés kerül alkalmazásra. Az alábbi ábrán a feszítőkábelben a számítás után (rövid távú veszteségek után) keletkező eredő feszültség látható.
A Z irányú deformáció pozitív (önsúly nem kerül alkalmazásra).
A számítás második lépésében (a második lépésben) az önsúlyt tartalmazó állandó terheléstípus (G100%) kerül alkalmazásra. A gerenda deformációja a következő lesz:
A feszítőkábelben a második lépésben a feszültség 1365 MPa. Ez a megadott érték 111%-a. Ennek oka, hogy a feszítőkábelben lévő feszültség megnövekszik a kábel melletti betonszálak alakváltozásának különbsége miatt a számítás első és második lépése között (a gerenda lehajlása által okozott további feszültség).
Hogyan kerülhető el? Lásd alább.
Az önsúly Előfeszítési terheléstípusként van beállítva
Ugyanebben az esetben csak az önsúly van Előfeszítési terheléstípusként megadva.
A számítás első lépésében az előfeszítési terheléstípus kerül alkalmazásra. Ebben az esetben az önsúly és az előfeszítés előfeszítési terheléstípusként van beállítva. A kábelben lévő feszültség a megadott 1225 MPa.
Mivel az önsúly már a számítás első lépésében meg van határozva, a gerenda deformációja azonos lesz a számítás első és második lépésében. (Nincs más hosszú távú teher meghatározva).
Következtetés
Ha az önsúly az Előfeszítési terheléstípusban van megadva, a feszítőkábelben lévő feszültség a P100%+G100% állapotban egyenlő a beállított értékkel. Egyéb hosszú távú terhek belefoglalhatók az Állandó terheléstípusba, amelyek később kerülnek alkalmazásra a szerkezetre, és ezért befolyásolhatják a feszítőkábel feszültségét.
Az alkalmazásban lehetőség van különböző kúszási együtthatók beállítására az első és második számítási fázishoz. Ez azt jelenti, hogy szimulálható az egyéb állandó terhek alkalmazásának későbbi időpontja.
Megjegyzendő, hogy a példában használt mindkét kúszási együttható értéke 2,5 volt.
Érdemes megemlíteni a számítás második fázisában tapasztalt deformációk különbségeit (-50,1 mm vs -58,3 mm). Ezek az értékek lehetséges pontatlanságra utalnak.
Az ajánlott munkafolyamat az, hogy az önsúlyt mindig Előfeszítési terheléstípusként kell beállítani.
