A szerkezeti acél végeselem-modellezésében leggyakrabban alkalmazott anyagdiagramok az ideálisan képlékeny vagy rugalmas modell alakkeményedéssel, valamint a valódi feszültség-alakváltozás diagram. A valódi feszültség-alakváltozás diagramot a szobahőmérsékleten húzóvizsgálattal meghatározott lágyacél anyagtulajdonságokból számítják. A valódi feszültség és alakváltozás az alábbiak szerint határozható meg:
ahol σtrue a valódi feszültség, εtrue a valódi alakváltozás, σ a mérnöki feszültség, és ε a mérnöki alakváltozás.
Az IDEA StatiCa Connection lemezei rugalmas-képlékeny anyagmodellel vannak modellezve, névleges folyási platóval az EN1993-1-5, C.6. pont, (2) bekezdés szerint, tan-1 (E/1000) meredekséggel. Az anyagviselkedés a von Mises-féle folyási feltételen alapul. A méretezési folyáshatár, fyd eléréséig rugalmasnak tekinthető.
A kihajlásra nem érzékeny területek teherbírási határállapotának kritériuma a főalakváltozás határértékének elérése. Az 5 %-os érték ajánlott (pl. EN1993-1-5, C. függelék, C.8. pont, 1. megjegyzés).
Acél anyagdiagramok numerikus modellekben
A képlékeny alakváltozás határértékét gyakran vitatják. Valójában az ideálisan képlékeny modell alkalmazásakor a határterhelés kevéssé érzékeny a képlékeny alakváltozás határértékére. Ezt egy gerenda-oszlop csomópont példáján mutatjuk be. Egy IPE 180 nyitott szelvényű gerendát egy HEB 300 nyitott szelvényű oszlophoz csatlakoztatnak, és hajlítónyomatékkal terhelik. A képlékeny alakváltozás határértékének a gerenda teherbírására gyakorolt hatását az alábbi ábra mutatja. A határképlékeny alakváltozás 2 %-tól 8 %-ig változik, de a nyomatéki teherbírás változása kevesebb mint 4 %.
Példa gerenda-oszlop csomópont teherbírási határállapotának előrejelzésére
A képlékeny alakváltozás határértékének hatása a nyomatéki teherbírásra
