Bevezetés
Korábban bevett gyakorlat volt, hogy a kapcsolattervezők az összes kombinációból kiválasztották a szélső erő- és nyomatékkomponenseket, majd ezeket egyidejűleg alkalmazták a kapcsolat méretezéséhez. Ez a megközelítés egyszerű esetekben működhetett, de amint a kapcsolat kissé összetettebbé válik, a tervező fennáll a veszélye, hogy túlméretezi vagy alulméretezi a kapcsolatot.
Az ilyen hibák elkerülésének egyetlen módja az, hogy a kapcsolatot az összes rendelkezésre álló kombináció alapján méretezzük, ami ma már egyszerűen elvégezhető a Checkbot-ban elérhető eszközökkel, vagy az XLS importálási lehetőség segítségével, amellyel a teherhatások egy XLS munkalapról importálhatók.
Ezek a módszerek azonban új problémákat vetnek fel. Bár a terhek globális analízisből a lokális kapcsolati modellbe való átvitele megoldott, több száz kombináció esetén a számítási idő jelentősen megnő.
A tervezési folyamat felgyorsítása érdekében célszerű a kombinációk számát egy olyan részhalmazra csökkenteni, amely a potenciálisan kritikus kombinációkat tartalmazza. A kritikus kombinációk előzetes kiválasztása azonban nem triviális feladat, mivel nincs olyan szigorú matematikai szabály, amely alkalmazható lenne a kiválasztási folyamatra. Ezért a javasolt munkafolyamat az, hogy a tervezési folyamat elindításához csökkentjük a kombinációk kezdeti számát, ellenőrizzük és módosítjuk a kapcsolatot ezek alapján, majd végül, miután minden ellenőrzés teljesül, elvégezzük a számítást a teljes kombinációkészletre.
Kiválasztási szempontok
Az IDEA StatiCa-ban a kapcsolat méretezéséhez alkalmazandó kombinációs részhalmazt az alábbi szempontok alapján választhatjuk ki, amelyeket a vizsgált csomóponthoz csatlakozó összes szerkezeti elemre alkalmazunk:
- A kombináció tartalmazza bármelyik szerkezeti elemenként vett 6 belső erő-/nyomatékkomponens szélső erő-/nyomatékkomponensét (n szerkezeti elem esetén legfeljebb 12∙n kombináció nyerhető).
- A kombináció tartalmazza a maximális nyíróerő-eredőt (legfeljebb n kombináció)
- A kombináció tartalmazza a maximális nyomaték-eredőt (legfeljebb n kombináció)
- Szélső belső normálerőket tartalmazó kombináció (lásd alább – legfeljebb 2∙n kombináció)
- Szélső belső nyíróerőket tartalmazó kombináció (lásd alább – legfeljebb n kombináció)
- Szélső belső eredő erőket tartalmazó kombináció (lásd alább – legfeljebb n kombináció)
- Szélső normálfeszültségeket tartalmazó kombinációk a keresztmetszeti befoglaló téglalap sarkainál, amelyek a következőből származnak: (legfeljebb 2∙n kombináció)
Ennek eredményeként a kombinációs részhalmaz legfeljebb 20∙n kombinációt tartalmazhat, ahol n a csatlakozó szerkezeti elemek száma.
Néhány figyelembe veendő szempont:
- Egyetlen kombináció egyszerre több fenti szempontot is teljesíthet, ami kevesebb kiválasztott kombinációt eredményezhet a vártnál.
- A fenti (4), (5) és (6) pontokkal kapcsolatban: előfordultak olyan esetek, amelyekben kombinációk belső helyeken szélső normálerőket mutattak (pl. belső elhelyezésű horgonycsavaroknál húzás). Ezen esetek kezelésére az alábbi képen TL, TR, BL és BR jelöléssel ellátott belső helyeken a normál-, nyíró- és eredő erők kiszámítása elvégzésre kerül:
A szélsőértékek kiválasztása és az analízis elvégzése
Az elemzendő szélsőértékek kiválasztásához kattintson a jobb egérgombbal a Teherhatásokra, és válassza a Terhelési szélsőértékek kiszámítása lehetőséget.
Ez megszünteti a nem releváns (nem szélső) teherhatások kijelölését a listából. Az egyes kiválasztott szélső teherhatások kiválasztásának oka a táblázat alatti leírásban szerepel.
Szélsőértékek XLS importálása
A szélsőértékek kiválasztását Excel-táblázatból történő teherérték-importálás esetén is alkalmazhatja. Jelölje be a Csak szélsőértékek importálása jelölőnégyzetet. Azonnal megjelenik, hogy hány teherhatás minősül szélsőértéknek.
A szélső teherhatások importálásra kerülnek, a többi figyelmen kívül marad.
A tűréshatárok beállítása
A szélsőértékek nem releváns (kis) értékeinek figyelmen kívül hagyásához beállíthatja a belső erők egyes komponenseire vonatkozó határértékeket/tűréshatárokat. A beállított határértéknél kisebb erőérték (abszolút érték) nem kerül figyelembevételre a szélsőértékek meghatározásakor.
Ha ezeket az értékeket magasabbra módosítja, figyelmeztetés jelenik meg, valamint az adott teherhatás kiválasztásának okai.
Egyéni értékeit elmentheti a sablonok közé, és egy másik projektben is felhasználhatja azokat betöltéssel, vagy a sablont alapértelmezettként beállítva.
A funkció a 22.1.3-as javítócsomagban jelent meg, és a 23.0.1-es verzióban frissítésre került.
Szélső terhek kiválasztása Checkbot segítségével (BIM-kapcsolat)
A terhelési szélsőértékek szűrésére egy másik lehetőség is rendelkezésre áll, amennyiben BIM-kapcsolatot (IDEA StatiCa Checkbot) használ. Nyissa meg a Terhelés-konfigurátort a Checkbot-ban, és lépjen a középső oszlopban az Eredményosztályok ellenőrzésekhez menüpontra. Válassza ki a kívánt eredményosztályt, majd a jobb oldali mezőben adja meg, hogy a terheket szűrni kell-e. Ha a Kritikus hatások kiértékelése* jelölőnégyzet be van jelölve, az erőszélsőértékek szűrésre kerülnek. (A Terhelés-konfigurátor ablak bezárása után meg kell hívni a Terhelés frissítése funkciót.)
Felhívjuk figyelmét, hogy a szűrési algoritmus eltér a fent említett eljárástól: Bővebb információ a BIM-kapcsolatokon keresztül importált terhek kritikus hatásainak kiértékelése cikkben olvasható.
* A Kritikus hatások kiértékelése funkció eltávolításra került, és a 25.1.2-es verziótól a Terhelési szélsőértékek kiszámítása funkcióval lett felváltva.
